top of page

Rohadt alma

Updated: Mar 27, 2024

Az az alma rohadt? - áll meg a hatéves biciklizés közben. 

  • Aha - és mennék is tovább. Ő marad, földbe gyökerezett a lába. Nézi, bűvöli az almát.

  • Nem vihetjük haza? Nem lehet megenni? 

  • Hát, szerintem inkább ne. Trutyis.

Gyermek nem mozdul, szemét az almáról le nem veszi. Leguggol mellé szontyolodó ábrázattal. Nézem messzebbről, mi zajlik. Még nem tudom, bár sejtem.

  • Várj, mond valamit! - mondja a kis varázslóm. Szóval hogy az alma beszél hozzá, és maradjak csöndben, hadd hallja. Gyermekem figyel, becsukja a szemét.

  • Azt mondja, nem vihetjük el, de teljesíti három kívánságomat. Azt mondja, ne mondjam ki hangosan. 

  • Oké - mondom. Várok. Kívánja a hármat.

  • Gyere, édesem, menjünk haza - mondom pár perc csönd után.

Gyerek a bringára ül, kezdené tekerni, de képtelen rá. Látom, nehezen viszi a testét, görbül a szája. És zokogni kezd, szíve mélyéről. Melléülök, ölelésre tárom a karom, jön, bújik.

  • Nem akarom itt hagyni, annyira szeretem! Ha nem lenne rohadt, hazavinném! Nem tudom itt hagyni…

  • Nem tudod itt hagyni, édesem. Itt vagyok - együttérzéssel nézek rá, sír nagyon, krokodilkönnyekkel.

  • Szerinted miért sírok? - kérdezi pár perc sírás után.


Hogy miért sír, tudom-e? Naná, hogy tudom. És tudom, hogy ő is tudja. És tudja, hogy tudom, hogy tudja. Azt is tudja, hogy választhatja ezt. Egy random rohadt varázsalmát az út széléről, akit hirtelen nagyon meg lehet szeretni, hogy aztán nagyon nehéz legyen otthagyni, hogy eljátszhassunk ezzel az… érzéssel? érzelemmel? érzékeléssel? gondolattal? traumával? valósággal? programmal? Mivel is, anya, mi ez? És milyen ez? És akkor hogy csináljuk ezt ketten? 


Mi ez hát, és mivégre - szerintem?

Ennek a földi valóságnak az egyik legnagyobb kamuja lefülelve. Hogy el vagyunk választva, hogy hisszük, van egyik, meg van másik, és hogyha nem egy helyen van a testünk, akkor el vagyunk hagyva, nem vagyunk szeretve, talán soha többé már. Úgyhogy ragaszkodni kell nagyon azokhoz a rövid percekhez, amikor egyik a másikkal úgy igazán ott képes lenni anélkül, hogy gondolgatna, érezgetne múltba, jövőbe ahelyett hogy helló, itt vagyok, és te is itt vagy, és még testünk is van, örüljünk egymásnak leginkább nagyon, és nézzük meg, ha így vagyunk, mit teremthetünk együtt. Szeparációs szorongás - így is mondják néha gyerekügyekben. De hát nem csak gyerekeké ez, mindannyiunké. 


Na és akkor ott van az a cuki kis rohadó alma meg ez a szuperérzékeny gyerek (melyik gyerek nem az? - kérdem én), meg egy anya, aki másnap külföldre utazik olyan hosszú időre, mint még soha, mióta ez a gyerek megszületett. A csillagok olyan állása ez, ahol együtt jól ráérzékelhetünk érdekes valóságunk eme érdekesen működő elemére, megengedhetjük, hogy nálunk itt most csak úgy legyen ez a jó sűrű energia - jó napot kívánok, nem semminek tetszik lenni, érzékeli magát csecsemő, bölcsis, ovis, isis, meg az anyáik szerte a világban ilyenkor szeptemberben. A kis gyermektest ebből az intenzitásból sírással szépen vissza is tud térni egyensúlyába, miközben anyja lélegzik meg terjeszkedik ki az űrbe, hogy legyen hely ezeknek a fájós, gyászos sűrűknek is ezen a világon. Ami pedig akkor jön, ha helyük van sokunknál, az az elképzelhetetlennél is fenomenálisabb. Nincs mitől félni.


kép forrása: Canva

14 views0 comments

Recent Posts

See All
Elrontom

Elrontom

Opmerkingen


bottom of page