top of page

Oviba, öregem!

Updated: Mar 27, 2024

“Öreg nénike vagyok én, kérem, hadd üljek már le ide” - nyöszörgök, aztán belehuppanok gyerekem ölébe. “Hú, de szúrós ez a párna, hadd nézzem csak! Hát ez nem párna, ez gyerek! Akkor jól meg kell nézni!” - és letérdelek a lába elé nagy nehezen, nyögve, fújtatva, hiszen öreg néni vagyok. Szinte odatapadva szemügyre veszem a lábujjait - szemüveggel se látok már valami jól -, és elvetemülten közelről, hogy érezze a szuszogásomat, mintha az orrom lenne a szemem, mondhatni, alulról fölfelé haladva végigpásztázom a gyereket. “Te jó ég, hát ez mi a csoda, hát ez a gyerek még mindig tart! Tegnap még ilyen kis pirinyó volt, aztán most meg mióta nézem, és még nem jutottam a végére!” Aztán végre fölérek a szeméig, majd a homlokáig, és olvasni kezdem, ami oda írva van: “halihó, emberek, én ma óvodába megyek.” “Na ne, hát ez hihetetlen! Óvodába? Akkor azért vagy te ekkora, őrülök meg tetőled!” Puszilom aztán, dobálom, dögönyözöm, örülök az én kis-nagy gyerekemnek, az oviba menőnek.


Teljes hülyeség, nemnormális miafene ez, tudom. De azért én csak bedobnék egy ilyesmit egy nehéz reggelen. Hátha nektek is bejön. Hátha a gyerekeknek is. Lesz belőle viháncolás vagy sírás, jókedvű oviba menés vagy feszültségoldás - ki tudja. Ja, a gyerek. Majd ő választ magának utat arra, amire épp szüksége van. 


kép forrása: Canva

Recent Posts

See All
Ajtó

Ajtó

Legyek

Legyek

Comments


bottom of page