Kicsit félve árulom el - talán majd még nem néztek bolondnak - hogy igazából mindenféle lények laknak az autónk kesztyűtartójában. Furák, néha hangosak, de nem egyszer húztak már ki a slamasztikából engem.
A jó múltkorában is éppen a kocsit közelítettük amolyan nyögvenyelősen, ellenállósan, elszaladósan az oviból hazafelé menet. Azon kaptam magam, hogy fogom a gyerekeket hirtelen, kissé vészhelyzeti üzemmódban, aztán pakolom be őket a kocsiba, mint a csomagokat, nehogy a mellettünk elrobogó autók vigyék őket. Nem ezt kívánták, én sem, de jobb ilyenkor bent szétesni az autó biztonságában, mint az úttestre, ugyebár. Szét is estünk tehát: gyerekek a sírás, vekengés, autó padlóján fetrengés, egymás rugdosása műsort játszották, míg én észhez térni próbáltam a “nincs veszély, nincs veszély, csak szeresd, csak szeresd” saját költésű remekmű ismételgetésével.
És akkor meghallottam őket. A megmentőket.
“Halljátok?” - mondom kedves, de határozott erővel, elnyomva a hangzavart. - “Valaki szól!” És fülelek a kesztyűtartó irányába. Figyelnek a gyerekek is. Kinyitom a tartót. “Nahát, gyerekek, ezt nem hiszitek el!” És kiveszek két aranypofa báránykát (jó, nektek elárulom, direkt vettem ilyen kis kétszáz forintos figurákat a dekorboltban pár hete, aztán beraktam a kesztyűtartóba, hogy jó lesz majd valamire, hiszen imádják a pici, cuki állatkákat - és tessék). “Jaj, de jó, hogy megtaláltatok minket, évek óta várunk itt a sötétben. Mindig is azt kívántuk, bárcsak valaki ránk lelne, és hazavinne a meleg otthonába!” - mondják cérnavékony hangocskájukon a bárányok, nem lehet nem odafigyelni és ellágyulni, amikor ovis vagyok. Be is következik a váltás hangulatban, koncentrációban, jelenlétben: nyúlnak a báránykákért, szorítják magukhoz, kezdenek dumálni az új haverokkal. Indulhatunk végre haza.
Ez itt a tudomány, működés közben. Lehet tudni, sokan írtak róla könyveket, hogy ilyenkor mi történik anyai és gyermeki idegrendszerekben, lehet tudni, mit - mennyi mindent - csinálhatunk mi, szülők, hogy ne csak túlélés, hanem egymásra találás, újrakapcsolódás legyen az ilyen meleg helyzetekből. És én szívesen meg is mutatom nektek. Kapcsolódó Nevelés programjaimat megtaláljátok a Nagy Veronika - Itt a tér játszani facebook-oldalon az Eseményeknél.
kép forrása: Canva
Comments