top of page

Játszani könnyű?

“Én már olyan régen röhögtem egy jót itthon, én olyan sótlan vagyok itt veletek” - mondta egyszer anyám. Fiatal voltam, magamra vettem: biztos nem vagyok vicces, biztos én vagyok unalmas, sótlan, túl komoly - mellettem nem örül az anyukám. Ilyen ez, ha gyerek az ember: oda akar tartozni, azonosul, felveszi, átveszi, átérzi, aztán elhiszi, hogy ez az egész hozzá tartozik. Pedig csak…


Úgy marad-e, befagy-e, megemésztetlen, tudattalanból folyton, váratlanul előbukkanó emlékké, a múlt fájdalmas, súlyos terhévé válik-e akár egy ilyen mondat? - sok mindenen múlik. Szerintem főleg azon, hogy felismerjük-e, megnézegetjük-e, aztán azt mondjuk-e: itt a vége, fuss el véle, mi legyen a következő mese? Másét akarom-e mesélgetni, vagy sajátot írok?


Biztosra veszem, hogy ma már röhögnénk a sótlanon is anyámmal, talán úgy, hogy betekernénk magunkat egy pokrócba, mint kovászos uborkák, aztán hétfői vacsorára felkínálnánk magunkat a gyerekeknek a pörkölt mellé. Zabálnák azt a jó sós kovászost azok az édesek. Én ezt anyámmal már csak elképzelni tudom, de így is nevetek, úgyhogy szerintem működik.


Szóval amikor azt hallom, olvasom magunktól, szülőktől, hogy milyen nehéz “kapcsolódóst”, “szülő-gyerek interakcióst” játszani a túlfűtött vagy akár a csendesen folydogáló, semmilyen napokon, meg még ötleted sincs, mit lehetne, akkor azt kérdezem, szépen sorban (magamtól is):


aludni tudsz? van lehetőséged érezni, átélni, tapasztalni, hogy mennyire istennő/isten vagy amúgy? gondolsz-e a testedre örömmel? amikor a tükörbe nézel, amikor talpad a földhöz, a tenyered a gyereked hajához ér, akkor tudod, hogy ki vagy, hogy miért jöttél, és hogy mennyire fenomenális és különleges, hogy itt vagy a Földön épp? 


és tudod, hogy a játék, a játékosság itt kezdődik? tudod, hogy ha nehéz, talán pont ezért nehéz? tudod, hogy fontos vagy, hogy rendben vagy, hogy igazad van? mondja ezt neked valaki? tudod mondani magadnak?


Ha nem, nem nagyon, vagy szeretnéd, de hogy?, akkor tudok valamit. A Kapcsolódó Nevelés egyik eszközét, a páros meghallgatást. Van egy workshopom is, ahol megtanulhatod! Nézd meg belőle az első videót.


Elmesélem benne, hogy hogyan voltam rémanyuka. Izgulok. Látva lenni és ebbe nem belehalni sok ember előtt nekem most még ijesztő. De talán ez is olyan, mint a játék. Bele lehet jönni.





Recent Posts

See All

Comments


bottom of page