Itt vagyok, hallgatlak - tanuljuk meg Kapcsolódó Nevelésből, hogy mit mondjunk, amikor gyermekünk intenzíven, mondjuk sírással fejezi ki érzelmeit. Kijelentő mondatnak, egy ilyen egyértelmű állításnak is gondolhatnák ezt a teljes első mondatot: pont van a végén, komolyság is, kedves szavak is, jólesnének nekünk is, ha hallanánk, amikor sírunk; az is megvan, hogy vannak érzelmeink, amikre azt szoktuk mondani, hogy azokat úgy ki kell (lehet, szabad, muszáj) fejezni, bár felnőve tán nem mindig ez volt az üzenet a környezetünkből. Olyan logikusnak, kereknek tűnhet az egész, értjük, egyetértünk sokan. Csakhogy megbúvik benne mégiscsak párezer kérdés.
Lássunk néhányat ízelítőül, csak úgy könnyedén, semmi komoly:
mi az az “itt”
mi az, hogy “vagyok”
ki az, aki ott van, mármint amikor mondom, én, szülőként ezt a gyerekemnek, akkor kinek hiszem/tudom/gondolom/érzem/érzékelem/élem meg magam - szóval ki az az én, aki beszél, aki ott van, aki ott kell, hogy legyen, és aki amúgy jaj, de sokszor hol is van, mert jelen nincs, az biztos (bár ez tök ciki, hiszen szülőként legyünk már ott jelen a gyerekünkkel, lehetőleg játékosan, türelmesen, mindig odafordulva - mondják, de nekem ez baromira nem megy, titkolom hát mélyen, magam elől is sokszor)
ó, igen, hogy jelen lenni, az mi
és kapcsolódni, az mi
vagy hát, tulajdonképpen mit is szeretnék én szülőként? kapcsolódni, jelen lenni, kísérni, vezetni, megtartani, koordinálni, kontrollálni, mederbe terelni, inspirálni, csak úgy belelazulni, fejlődni, tanulni, másképp csinálni, világot meggyógyítani, emberiséget megmenteni, más egyéb jöhet?
Ez csak úgy hirtelen, ami az első mondat első három szaváról eszembe jutott egy perc alatt. De van még aztán itt olyan, hogy:
az érzelem az mi?
érzelmeket fejezünk ki? érzéseket fejezünk ki? érzés-érzelem, hogy is van ez? mi az, hogy kifejezzük?
sírással kifejezünk? feszültséget oldunk? mit csinálunk?
és azt írom, “mondjuk” sírással: szóval mással is lehet? mi az a más? és ez az egész hogyan történik?
És ennek az egésznek mi köze a gyerekneveléshez, mikor én egyszerűen csak azt szeretném, ne kelljen folyton nyaggatnom a gyerekemet, hogy öltözzön már föl végre, mindjárt elkésünk, vagy nem olvasok több mesét lefekvéskor a tizedik után, vagy ne kérjél már egy nap hatszor édességet, tudod, hogy nincs is itthon, hagyjál már egy kicsit békén, zsong a fejem?
Ha eljössz hozzám programra, innen, a legutóbbiak felől indulunk, az tuti. Aztán hogy mit csipegetünk fentebbről, és mi mindent még, ami itt fel sem merült, az rajtad, csoportos programon rajtatok múlik. Nagyobb szabadság, több levegő, végtelen választás - arrafelé tartunk, akárhogy is.
6 héten át ezzel menni, van kedved? Várlak a Kapcsolódó Nevelés alapjai szülőcsoportjaimon.

kép forrása: Canva
Comentários