Hogyan bírjak játékos lenni, amikor éppen felrobbanni készülök a dühtől, az idegességtől? - kérdezitek sokszor a programokon. Válaszomban az együttérzés, a ki vagyok én és ki vagy te, valamint a mit keresünk itt gyerekestül témája is fel-fel sejlik lazán, de ebből most csak egy annyit hoznék, hogy:
azt próbáltátok már, hogy egy ruhadarabot másképp vesztek föl, és úgy tesztek, mintha mi sem történt volna?
Nálunk az úgy volt, hogy már megint elmentem otthonról, már megint nem én voltam velük ovi után - most már több napja jön ki úgy a lépés, hogy a megszokott közös játékidő nem velem zajlik. Jó az mással is, persze, csak annyi, hogy azért figyeljek már egy kicsit oda, hogy amikor hazaérek, az hogyan történik. Rögtön ugrunk-e bele a “vacsiztatok?, jóllaktatok?, na, most már menjünk fürödni” sorozatba, vagy megörülünk-e legalább egy kicsit egymásnak valami szívhez szóló módon. Sima leguggolást, szélesre tárt karokat tervezek ezúttal, nyitom az ajtót…, s látom, valami képernyőn játszanak - felnőtt, gyerek, mind, aki otthon van.
Ölelős tervem azonnal kiszáll a fejemből, mert nagyon nem komálom most ezt a kütyüzős látványt. Ki is fejezném ezt valahogy az otthon lévőknek, de a ráripakodós módszer nálunk többszöri próbálkozás után sem jön be ilyenkor - csak mindenki tiszta ideg lesz tőle, azt meg most már nem szeretném, eleget gyakoroltuk. Úgyhogy nincs mit tenni, előveszem bájosan bugyuta pofinkámat, és fejemet értetlenül csóválva, lassított felvételként valami direkt nagyon furán táncolni kezdek. Néznek rám kerek szemmel, a csodálkozástól lassan melegedve bele a nevetésbe. Megszokták már a dilinyókat, de azért mindig meglepő, hogy mi lesz az új mutatvány leszidás, kiabálás, “azonnal tegyétek le” helyett - hát most ez. Meg hogy mivel a kabátom még mindig a kezemben van, eszembe jut, hogy magamra akasztom: kapucni a fejemre elölről, lóg a kabát a testem előtt. És táncolok tovább, egyre hülyébben. Én nem tudom, nektek megy-e, de én nem tudok egyszerre flúgos is meg dühös is lenni, mindig a flúgos nyer. A díj az mindig más érte: ma együtt nevetés, odaszaladás, ölelés, sima esti rutin, alváskor összebújás lett. Így vagyunk mi napról napra egyre gazdagabbak.
Lennél te is flúgos (vagy akár simán csak egy kicsit játékos) dühös és türelmetlen helyett, csak információd, mintád, érzelmi támogatásod nincs hozzá? Gyere, szeretettel várlak a Kapcsolódó Nevelés alapjai szülőcsoporton, az pont erről szól! És még sok - családi életet alapjaiban változtató, könnyítő - másról. Jelentkezz ma!

kép forrása: Canva
Comentários